Amikor beülünk egy film második részére, az emberben mindig felötlik a kérdés, vajon ez milyen lesz: erőltetett, bárgyú? És úgy jövünk ki majd a teremből, hogy a fejünket fogjuk és azt mondjuk, ezt nem kellett volna? Vagy mégis megéri rá beülni? Mit tartogat Nia Vardalos második bazi nagy görög lagzija? Most kiderül. Következzék a film kritikája.
Pár nappal azelőtt, hogy beültem a folytatásra, megnéztem az első részét is Toula történetének. Élénken élt bennem így az első rész cselekménye és szereplői. Jó volt így moziba menni, mert még inkább értékeltem a visszatérő poénokat, felvetéseket, de mégis ennek a folytatásnak a legnagyobb erénye nem is a szövegben vagy a cselekményben van, hanem a szereplőkben, a karakterekben. Mikor meglátjuk a régi szereplőket rögvest jókedvre derülünk. Annyira üde színfolt mindenki, hogy a film összességében kitesz egy szivárványt.
Még az első részben azt követhettük nyomon miként találja meg a szerelmet és megy férjhez Toula, most már egy kamasz lány anyjaként kell helytállnia. Így Toula és Ian vonala azoknak a nézőknek lehet érdekes, akiknek van gyermekük. Az alkotók is rájöttek erre, ezért jött ügyesen a Paris, Toula lányának szála a filmben. Ezért a Bazi nagy görög lagzi második része is megszólítja a fiatalabb korosztályt is azáltal, hogy szó van a továbbtanulásról, bátortalan randi kérésről és a fészekből kirepülés is téma. Aztán jókat nevethetnek a nagyik és nagypapák is a filmen, mert Toula szülei is adnak okot a kacagásra.
Azok miatt, akik előbb olvasnák ezt az írást és aztán néznék meg a filmet, nem mondanám el kinek is lesz esküvője. Úgysem ez a lényeg, hanem az, hogy ez a második esküvő is bazi nagy lesz és nagyon görög és korszerű. Igen, a folytatásban már van webkamerás beszélgetés, és Gus, Toula apja még a netet is megtanulja használni. A Facebook is benne van, mint “mondj egy szót és én bebizonyítom hogy ez görög szó”.
Nekem még az is tetszett a filmben, hogy nem csak az első rész poénjait és karaktereit vette át, hanem azt a közvetlenséget és érzelmi világot is tudta hozni a második rész, ami az elsőben is benne volt már. Még említésre méltó, hogy milyen jól tartja mindenki magát a színészek közül. John Corbett/Ian némely kamera beállításban még mindig nagyon jó pasi, ahogy Nia Vardalos is zseniális miként tud rút kiskacsából átvedleni gyönyörű nővé. Aztán a család többi tagján sem látszanak nagyon az eltelt évek, max kis megemberesedés. Aztán plusz érdekesség, hogy ezúttal Rita Wilson nem csak producerként vett részt a film munkálataiban, hanem néhány kisebb jelenetre be is ugrott, és még énekelt is. És köszönjük a szinkronosoknak, hogy szinte mindenki az első filmben megszokott hangját kapta. Liptai Klaudia annyira át tudott lényegülni Toulává, hogy én tényleg úgy éreztem Nia Vardalost hallgatom.
A film forgatókönyvére visszatérve még az is dicsérendő, hogy a 95 percbe bele tudták úgy szorítani a filmet, hogy minden görög családtagnak legyen egy kis saját sztorija. Mondhatnám: egy görög család tagjainak sok kis történetéből összerakva lesz egy bazi nagy görög komédia, még Toula nagymamájának karaktere is kibontakozik.
Szóval összegzésül, azt hiszem az ilyen filmekre mondják, hogy családi film, mert valamennyi generáció számára élvezhető.
Kövesd a Színes színfalak facebook oldalát, és értesülj azonnal az új cikkekről!
Színes színfalak 